A Világatlasz számos világtérképén alkalmazott Robinson-vetület éppen erre a problémára kínál megoldást. Nem próbál minden tulajdonságot tökéletesen megőrizni, hanem kiegyensúlyozott, szemléletes képet ad a Föld egészéről.
Egy vetület, amely a látványból indult ki
A Robinson-vetületet Arthur H. Robinson amerikai kartográfus dolgozta ki 1963-ban, a Rand McNally térképkiadó megbízásából.
A korábbi vetületekkel szemben Robinson nem egyetlen matematikai tulajdonság megőrzéséből indult ki. Olyan világtérképet szeretett volna létrehozni, amelyen a kontinensek arányai és alakjai összességében természetesnek hatnak.
Ezért a Robinson-vetületet kompromisszumos vetületnek nevezzük. Sem területtartó, sem szögtartó, de a torzulásokat úgy osztja el, hogy a teljes világtérkép könnyen áttekinthető legyen.
A National Geographic Society 1988-ban vezette be általános világtérképein, majd 1998-ban a Winkel–Tripel-vetületre váltott.
Mitől különleges a Robinson-vetület?
A Robinson-vetület alakja egy lekerekített szélű téglalapra emlékeztet. Az Egyenlítő és a szélességi körök egyenesek, a hosszúsági körök többsége ívelt. A pólusok nem pontként, hanem rövid vízszintes vonalként jelennek meg.
A 38° északi és déli szélességnél a vetület hagyományos beállításában a méretarány helyes. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egész térképen pontosan mérhetők a távolságok. A sarkvidékek felé haladva a területi torzulás növekszik.
Grönland és Afrika: mit mutatnak a valódi adatok?
A vetületi torzulások legismertebb példája Grönland és Afrika összehasonlítása. A Mercator-vetületű világtérképeken Grönland rendkívül nagynak látszik, noha a valóságban jóval kisebb Afrikánál.
A Robinson-vetület sokkal kiegyensúlyozottabban jeleníti meg a két területet, mint a Mercator-vetület. Ettől azonban még nem lesz területtartó: a különböző földrajzi szélességeken fekvő területek aránya továbbra is eltérhet a valóságtól.
Miért használjuk a Világatlaszon?
A Világatlasz célja, hogy a világ országainak társadalmi, gazdasági és természeti folyamatait áttekinthető térképeken mutassa be. A Robinson-vetület erre jó választás, mert a kontinensek viszonylag kiegyensúlyozott ábrázolását biztosítja, miközben a teljes Föld egyetlen térképen látható.
A népesség, a GDP, a várható élettartam vagy az éghajlati adatok országonkénti összehasonlításához különösen hasznos. A színezés az adatok közötti különbségeket mutatja, a vetület pedig segít a földrajzi elhelyezkedés áttekintésében.
Fontos azonban: ha a térképen a területek nagyságát szeretnénk pontosan összehasonlítani, célszerű területtartó vetületet választani.
A jó térkép tehát nem feltétlenül az, amelyik minden szempontból a legpontosabb – ilyen síkbeli világtérkép nem is létezik –, hanem az, amelyik a bemutatni kívánt földrajzi jelenséghez a legmegfelelőbb vetületet használja.
Felhasznált források:
1. Esri – Robinson projection – A vetület felépítése, torzulásai és története.
2. USGS – How are different map projections used? – A vetületek tulajdonságai és alkalmazásuk.
3. USGS – Map Projections: A Working Manual – John P. Snyder vetülettani szakkönyve, 1987.
4. Esri – Robinson-vetület műszaki adatai – A 38°-os szélességek, a pólusvonal és az Egyenlítő arányai.
