Az ENSZ adatai szerint 1990-ben egy nőre világszerte átlagosan 3,31 gyermek jutott, 2024-re azonban ez az érték 2,25-re csökkent. A mutatót teljes termékenységi arányszámnak nevezzük, és azt fejezi ki, hogy az adott időszak termékenységi viszonyai mellett egy nő élete során átlagosan hány gyermeket szülne.
A népesség hosszú távú természetes reprodukciójához általában 2,1 körüli termékenységi arányszám szükséges. A világ országainak és területeinek több mint felében már ennél alacsonyabb értékeket mérnek. Különösen feltűnő a változás Kelet-Ázsiában és Európában. Dél-Koreában a termékenységi arányszám 2024-ben mindössze 0,75 körül alakult, ami a világ egyik legalacsonyabb értéke. Hasonló, bár kevésbé szélsőséges folyamatok figyelhetők meg Japánban, Olaszországban, Spanyolországban és Kínában is.
Ezzel szemben a Szaharától délre fekvő Afrikában a termékenység továbbra is viszonylag magas, 2024-ben átlagosan 4,3 gyermek jutott egy nőre. A különbségek mögött összetett társadalmi és gazdasági tényezők húzódnak meg. Az iskolázottság növekedése, a nők munkavállalása, a városiasodás, a családtervezési lehetőségek bővülése és a gyermeknevelés növekvő költségei egyaránt befolyásolják a gyermekvállalást.
Az alacsony termékenység hosszabb távon a népesség elöregedéséhez vezethet. Csökkenhet a munkaképes korú lakosság aránya, miközben növekedhet az egészségügyi és nyugdíjrendszerek terhelése. Ugyanakkor egy ország népessége alacsony termékenység mellett is növekedhet, ha sok fiatal lép gyermekvállalási korba, vagy jelentős a bevándorlás. Az ENSZ előrejelzése szerint a világ népessége a 2080-as évek közepén érheti el a 10,3 milliárd fő körüli csúcsot. A következő évtizedekben ezért a világ egyes térségeiben gyors népességnövekedés, máshol pedig tartós népességfogyás és elöregedés várható.
(Források: ENSZ – World Population Prospects 2024, Világbank – Fertility rate)
