(Forrás: https://data.worldbank.org/indicator/FR.INR.RINR)
A nominálkamat a megállapodás szerint fizetendő kamatot jelenti. Ezt fizetik például a lakástulajdonosok a jelzáloghitelre, és ezt kapják a megtakarítók a betéteik után. A hitelfelvevők a nominálkamatot fizetik, a megtakarítók pedig azt kapják meg.
Az is fontos, hogy mennyi árut, szolgáltatást és egyebet vehetnek ezen a pénzen. A közgazdászok erre a pénz vásárlóerejeként szoktak hivatkozni, amely az idővel rendszerint gyengül, ahogy az árak az infláció miatt emelkednek. Az inflációt figyelembe véve megtudhatjuk a hitelfelvétel reálköltségét, valamint a megtakarításon elért reálhozamot (reálkamatláb). A számítás módja a következő:
Reálkamat = nominálkamat − infláció
Hogyan működik ez a gyakorlatban?
Az a megtakarító, aki egy évre betesz 1000 eurót egy számlára, kaphat például 2,5%-os nominálkamatot, tehát egy év alatt 1025 euróra nő a pénze. Ugyanakkor ha az árak 3%-kal emelkednek, 1030 euróért tudja csak megvenni ugyanazokat az árukat és szolgáltatásokat, amelyeket egy évvel korábban még 1000 euróért megkapott volna. Ez azt jelenti, hogy a reálhozam valójában −0,5% lesz. Ez a reálkamattal egyenlő, amelyet úgy számítunk, hogy az inflációs rátát (3%) kivonjuk a nominálkamatlábból (2,5%).
A reálkamatláb fontos mutató a befektetőknek és a hitelezőknek, mert megmutatja, hogy a befektetés vagy kölcsön valójában mennyit ér az infláció figyelembevételével. Még magas nominális kamat mellett is lehet negatív reálkamatláb, ha az infláció meghaladja a nominális kamatot. (Forrás: https://www.ecb.europa.eu/ecb-and-you/explainers/tell-me/html/nominal_and_real_interest_rates.hu.html)